A légióba való belépés nem könnyű, mivel sokan asszociális elemek és bűnözők gyűjtőhelyének vélik a Légiót, azt gondolják, hogy szinte bárkit felvesz a soraiba.
Ez egyáltalán nincs így. A legionárius élet keménysége ellenére- vagy talán éppen miatta – a szükségesnél jóval több a jelentkező -újoncok-.
Újoncok. Nem számít kivételnek, hogy a pályázóknak csak a 10 százalékát veszik fel; egy toborzóközpont a belépni kívánók közel 45 százalékát utasította el. Egyes jelölteket egészségi problémák miatt utasítanak el, másokat azért nem vesznek fel, mert házasok, esetleg az életvitelük miatt.
A légió azt az álláspontot képviseli, hogy a házasemberek nem alkalmasak újoncoknak, mivel a Légió élete nem családorientált, és az újonnan felvettek fizetése nem elegendő egy feleség vagy család eltartására. A belépés egy másik akadálya a büntetett előélet mely azonnali elutasítást eredményezhet.
Régebben a „nem kérdezünk semmit” elv dívott. A jelenlegi Légió megengedheti magának, hogy válogasson, ezért válogat is. A Légióban a tisztek francia állampolgárok.
Minden újonc úgy kerül be a Légióba, hogy vagy egy toborzóközpontban, vagy a csendőrségen jelentkezik.
Ha az önkéntes – újoncok-a csendőrségen jelentkezik, a légió egy alacsonyabb rangú altisztje (non- commissioned officer) elviszi a toborzóközpontba.
Ott megszabadítják az útlevelétől (ha ez nincs, eltanácsolják), és egyéb tárgyaitól: az újonc pénzt, ruháit és személyes tárgyait átveszik, és letétbe helyezik (????).
Abban az estben, ha elutasítják a jelentkezőt, a papírjait visszakapja (elvileg a többit is), ha felveszik, személyes holmiját értékesítik, és szolgálata végén csak a számlán tartott pénzét és az útlevelét kapja vissza.
A franciául nem tudó újoncoknak el kell sajátítaniuk a nyelvet, méghozzá nagyon gyorsan.
A jelentkezőnek kiadják az „egyenruháját”, mielőtt munkába fogják. A munka általában takarítás vagy a konyhában való segédkezés. A munka „jó bevezetés a légiós életbe”, hiszen az alsóbb rendfokozatúak számára az olyan feladatok – corvée- a mindennapi élet részét, képezik, egészen az előléptetésig.
Rövid idő elteltével a leendő újonc megszabadul ezektől, a feladatoktól, s orvosi vizsgálatnak és felvételi beszélgetéseknek vetik alá. Ha megfelel az orvosi vizsgálaton, arra az útra lép, melynek végén aláírandó szerződést tesznek elé.
Ennek aláírásával ötévnyi szolgálatra kötelezi el magát, bár előbb le kell töltenie a próbaidőt. Ez alatt az újonc saját akaratából távozhat, vagy a Légió megszüntetheti alkalmazását, ha úgy ítéli meg, hogy nem alkalmas a katonaéletre.
A Légió aubagne-i parancsnokságán, egy sor akadályon kell túljutnia, amíg nem jön el az ideje, hogy a központba vigyék, az újonc folytatja, a robotot s várja, hogy megkezdődjön az alapkiképzése.
Az alapkiképzés
A légió valamennyi újoncát elviszik Aubagne- ba. Az itteni élet első három hete unalmas is lehet, mivel az idő biztonsági ellenőrzésekkel, orvosi vizsgálatokkal, alkalmassági vizsgákkal, további interjúkkal és persze elmaradhatatlan „csicskáztatással” telik el.
Ennek az unalmasabb kezdeti időszaknak azonban világos célja van: a legionáriusok fokozatos hozzászoktatása a légiós élethez, mielőtt megkezdődik a kemény kiképzés. Aubagne- ban minden újonc levágja a haját.
Mindenkit egyenlőkként kezelnek –engagés volontaires-. Minden franciául beszélő EV-t összepárosítanak egy, a nyelvet kevéssé vagy egyáltalán nem beszélővel. Az ő feladatuk segíteni új társukat a nyelv elsajátításában, nem elvárás, hogy hamar folyékonyan beszéljenek , de az igen, hogy kommunikálni tudjanak-, hiszen nem sokat ér az a legionárius, aki nem ért a parancsokat.
A nyelvoktatásban való részvétel mellett az újoncot további teszteknek vetik alá. Sor kerül vér- röntgenvizsgálatra is a szokásos orvosi tesztek után. Ha az újonc megfelel az egészségi követelményeknek, továbbléphet, s pszichológiai értékelésen és intelligenciateszten esik át.
Minden újoncnak húszból legalább hat pontot kell elérnie, vagy máris vége szakad a légiós pályafutásnak.
Azokat, akik tizenkettő vagy annál több pontot érnek el, potenciális altisztekké jelölik ki, bár az előléptetéshez nyilvánvalóan jóval több kell az alapkiképzés legelején végzett teszteken való megfelelésnél.
Ha ezek a tesztek rendben lezajlottak, az EV- ket alaposan átvilágítja a légió („gestápó”) biztonsági szolgálata, mely kissé félrevezető ( Bureau des Statistiques de la Légion) nevet visel. A BSLE minden újonccal ez sor interjút folytat, amelyekben feltárja hátterét és múltját.
Az első interjú egyszerű négyszemközti beszélgetés egy altiszttel, a másodikat egy bizottság végzi. A Légiónak nincs szüksége arra, hogy köztörvényes bűnözőket vegyenek fel, és ha egy újoncról kiderül, hogy büntetettet előéletű, azonnal felbontják a szerződését. Azok, akik eddig megfeleltek, és maradnak még egy hétig Aubagne- ban, majd jön a méretvétel a gyakorlóruhára.
Ezeken, a napokon további teszteket végeznek a speciális kiképzésekre való alkalmasság megállapítására, és a rendszeres szervezett sportolásra (fontos a futás, és a gruppban való maradás).
Egy pár nap elteltével jön a terepfutás, ahol először viselik a teljes felszerelést, mely csaknem mindent tartalmaz, amire az elkövetkező öt évben szükség lesz.
Ezt követő napon az újoncok korán elindulnak Aubagne- ból Castelnaudaryba, a Légió 4. ezredének támaszpontjára. Általában mindenki péntek délelőtt érkezik ide. 40- 50 fős szakaszokba osztják az újoncokat, ami azt jelenti, hogy négy hónapig együtt lesznek (a kiképzés ideje alatt) éjjel, nappal.
Az első hónapban az alapvető harci készségeket sajátítják el, és nagy vonalakban megismerik a Légió működését. A Légióban szinte megszállottan ügyelnek mindenütt a tisztaságra, és a rendre, ezért hamar megtanulják az újoncok, hogy mindent kifogástalan állapotban kell tartaniuk (nem csak a hálótermet).
A kiképzésnél a fizikai erőnléten és a katonai fegyelmen van a hangsúly.
A Légióban már nincs testi fenyítés (persze minden újonc barátságot köt a kiképző öklével, surranójával), de a kihágásokat fizikai megterheléssel bünteti.
Az elvárások minden téren magasak, és az újonc számára egyértelművé válik, hogy el kell kezdenie a francia nyelv elsajátítását, amennyiben még nem beszéli azt. A Légió rendfokozati rendszerének egyik legfontosabb jellemzője, hogy a sergent rendfokozatúnál magasabbaknak tisztelegnek az alárendeltjeik
A francia gyakorlat azt jelenti, hogy az újoncok sokat szalutálnak, mivel a nap folyamán gyakran találkoznak altisztekkel. Az etikettet tovább bonyolítja, hogy tisztelegni csak a felettes és a beosztott adott napi első találkozásakor kell. A legionáriusnak meghatározott mozdulatokat és formulákat kell alkalmaznia, amikor felettesével találkozik.
Először is felettesére kell szegeznie a tekintetét,
majd vigyázzállásban állni és tisztelegni, ezután levenni a fejfedőjét (csak bal kézzel), majd a felettessel közölni nevét, eddigi szolgálatának hosszát és az egységen belüli feladatát. Ekkor a felettes utasítja, hogy álljon pihenjben, amire a legionárius azt feleli, hogy: „Parancs, pihenj!”
A távozás is hasonlóképpen működik. Az őrségváltás is hasonló magas követelménnyel jár, amit most nem részletezek.
A kiképzés keménysége, a lélekölő robot, a formalitások, és az állandó magas követelmények együttesen dezertálásra késztet egyes újoncokat. A Légió gyakorlóterepein zajló kiképzés alatt viszonylag egyszerű a szökés.
A kiképzők egész nap figyelik az előttük lévő újoncokat, mivel nem ritka, hogy szökni vágyók akkor tűnnek el, amikor a kiképző hátat fordít nekik. A Légió nem sokra tartja a dezertálókat, pontosabban azokat, kiket szökésük után elfognak.
Nem csak újoncok távoznak engedély nélkül, hanem több éve szolgáló legionáriusok is. Vannak esetek, mikor megtalálják a dezertőrt, visszaviszik légióba, egy időre bebörtönzik, majd kényszerítik, hogy letöltse a szerződését.
Ám alaposan megfontolják az ilyen lépést, mivel az a szökevény, akit arra kényszerítenek, hogy több évig a Légiónál maradjon, könnyen bomlasztó elemmé válhat. Egyre gyakoribb az, hogy börtön után elbocsátják a Légióból.
Azok a újoncok, akik nem éreznek kísértést a szökésre, idejük nagy részét meneteléssel, szemlékkel és gyakorlatozással töltik.
Alvásra nem sok lehetőség van ez idő alatt.
Az Aubagne- i terepfutás sem semmi, de a Sastelnaudaryban viszont már sokkal hosszabbak a távok. Na és gyakoribbak is. A kiképzés előrehaladtával egyre kimerítőbbek, és az újoncokat kíméletlenül próbára teszik. A feladatok között gyakoriak az 50 kilométeres menetelés teljes felszereléssel, vagy egy órán belül teljesítendő terepfutás.
Menetelés közben kötelező az éneklés.
Állítólag javítja a morált, és a csapatszellemet (egyébként a dalok többsége a halálról, vagy a vereségről szól).
A kiképzés első szakasza Castelnaudaryba vezető 50 kilométeres menetgyakorlattal véget ér. Ilyenkor az újoncok teli málhazsákot cipelnek, amely mintha minden lépéssel nehezebb lenne.
Itt sokszor (a klíma miatt) elviselhetetlen a hőség, így a menetelés valódi erőpróba. Amikor ezt a menetelést az újonc meg tudta csinálni, jogosulttá válik a képi blanc viselésére. Ilyenkor a büszkeség nagy pillanata ez, ámbár nem jelenti azt, hogy vége a kiképzésnek
A fehér kepit nem minden ember viselheti!
Azért meg kellett dolgozni nagyon keményen, többek között ezért is büszkék a légiósok arra, mikor jogosulttá válnak a viselésére.
Ezt követően az újoncok a kiképzés egy másik szakaszába kerülnek amely, ha úgy tetszik még szigorúbb, mint az előző.
Itt az egyéni megjelenés fontosabbá válik, és a kiképző altisztek fokozottan figyelnek az öltözékkel kapcsolatos előírásokra.
Elkezdődik az alapvető fegyveres kiképzés (persze, maga a kiképzés is egyre intenzívebb).
A FAMAS karabély mellett mindennap gyakorlatoznak a lőtéren,
közben pedig francia nyelvórákon, valamint a fizikai erőnlétet fejlesztő gyakorlatokon vesznek részt. Az újoncokkal szembeni elvárások magasak, de akik nem teljesítik azokat, megfelelő büntetésben részesülnek.
Ez a kiképzés Camuracban (Pireneusok) található támaszponton ér véget, egy 70 kilométeres meneteléssel (teljes felszerelés). A kiképzés utolsó része a taktikai tudásnak a fejlesztését, és a korábban tanultak együttes alkalmazását jelenti.
Tüzelési és manőverezési taktikákat sajátítanak el és a korábbinál többféle fegyvert, használnak. Az újoncok lassan megismerkednek a gránátokkal, tankelhárító fegyverekkel és nehéz géppuskákkal.
Ezen kívül megtanulják az éjszakai hadviselés alapjait, megismerve a gyenge megvilágításban való eligazodás nehézségeit és célpontok azonosítását a sötétben. Ezekkel, a dolgokkal egy időben az újoncok további erőnléti gyakorlatokat végeznek.
A menetelések hosszabbak, és nehezebb terepen zajlik. Vannak menetgyakorlatok, amelyek három, négy napig tartanak. Az iram kegyetlen, de ilyenkor már mindenki igyekszik teljesíteni. Az, aki itt nem tud a csapatban maradni, nem ide való. Azt is jelenti, hogy cserbenhagyta a társait.
A kiképzés utolsó szakaszában az újoncok egy sor vizsgán esnek át.
Ezek részben annak ellenőrzését szolgálja, hogy feldolgozták- e a tanultakat, majd megállapítják, hogy hova kerülnek a kiképzés befejeztével. Akkor, ha itt minden rendben, vagyis átmennek, akkor megkapják a Certificat Techniqe Élémentaire (CTE/00) „igazolást”. Ez igazolja a légionárius jártasságot.
Háromnapos gyakorlaton be kell mutatni mindent, amit a kiképzés során tanultak. Ennek része lesz egy 150 kilométeres menetelés is.
A gyakorlat végeztével át kell esni a cent cartouches teszten, amint a nevében is benne van, az újonc száz éles töltényt kap, hogy bemutassa lövésztudását. Bizonyítani kell a szolgálati szabályzat alapos ismeretét. Akkor mikor az újonc átveszi a CTE/00- t véget ért a kiképzés és az újonc már legionárius.
Castelnaurdaryban
Amikor a legionárius visszatért Castelba további orvosi vizsgálatokon esnek át, majd megpályázza azt a helyet, ahova szeretne kerülni. Miután megpályázták a beosztásokat, a legionáriusok visszatérnek Aubagne-ba.
Akkor, amikor teljes tagja valaki a Légiónak, a katona várja az elhelyezést, amely lehet Franciaországban vagy valamelyik több ezer kilométerre lévő kihelyezett egységnél.
2000
