Főcímek

Tünet ill. tünetek a Szklerózis Multiplex-ben

Ebbe a tünet-csoportba tartozik egyébként a sclerosis multiplex egyik leggyakoribb tünete, a

A sclerosis multiplex betegek betegségben gyakori tünet az egyensúlyzavar, amit a kisagyban megjelenő demyelinizáció okoz. A kisagy (cerebellum) hátul, a tarkó magasságában, a nagyagy alatt helyezkedik el. Egyik fő funkciója a mozgáskoordináció, ennélfogva sérülése esetén a mozgás összerendezésének zavarát, egyensúlyvesztést és a motoros tanulási készségek csökkenését tapasztalhatja a páciens.

Tünet vagy tünetek. Egyszer egy fickó beállt a biciklijével egyensúlyozni az út szélén. Hosszan próbálkozott, de egyszerűen nem sikerült megtartania az egyensúlyát. Végül frusztráltan feladta, és leült a járdára. Egy idős hölgy odalépett hozzá és megkérdezte tőle, hogy mi a baj. A férfi válaszolt: „Sajnos egyensúlyzavarral küzdök, nem tudom megállni a biciklin.” Az idős hölgy csodálkozva nézett rá és azt mondta: „Hát én is szenvedek egyensúlyzavarral, de nekem ezért nem kell bicikliznem, elegendő, ha csak járok!

Egyensúlyzavar tünet okai

Az egyensúlyzavarok három csoportba sorolhatóak aszerint, hogy az idegrendszer melyik része érintett az előidézésükben.

  1. Bemenet (észlelés):

A látás, az egyensúlyérzékelésért felelős belső fül vagy a test egyéb szenzoros érzékelésének problémái azért okoznak egyensúlyzavarokat, mert az agy a valóságtól eltérő, megtévesztő információkat kap a test fizikai helyzetéről.

– a homályos látás vagy a kettős látás téves információkat szolgáltat arról, merre mozog a test az őt körülvevő világban

– belső fül folyamatosan tájékoztatja az agyat a fej pozíciójáról és dőlésszögéről, ezért ha ez az összeköttetés sérül, az innen érkező információk hiányoznak az egyensúly megtartásához

– az olyan testi érzésváltozások, mint a zsibbadás vagy a bizsergés esetén az agy nem kap pontos adatokat a testet érintő hatásokról

  1. Feldolgozás, információtovábbítás:

A myelinpusztulás és az idegi károsodás akadályozza az agyba érkező és az onnan kiinduló idegi jelek feldolgozását és továbbítását.

  1. Kimenet (mozgás):

A sclerosis multiplex közvetve hatással lehet azoknak az izmoknak a működésére is, amelyek elvégzik az agyból kimenő utasításokat. Ilyenkor az izom nem képes megfelelően végrehajtani azokat az instrukciókat, amelyekre az agy utasítja.

A koordinációs zavarok ebben az esetben izommerevségen, izomgörcsön, remegésen vagy izomgyengeségen keresztül valósulnak meg. Egy megfeszült vagy legyengült izom például nem képes a kívánt pozícióba mozdítani az adott végtagot, vagy éppen túl lassan végzi el ezt a kiadott parancsot.

Ha ez esetleg még egy szenzoros problémával társul arról, milyen pozícióban áll az az adott izomcsoport, a kettő együtt könnyen vezet egyensúlyvesztéshez.

Az egyensúly zavarait azonban okozhatják az SM-től teljesen független tényezők is. Bizonyos fejmozgások bárkiben azt az érzetet kelthetik, mintha forogna a világ, és az alacsony vérnyomású személyek hirtelen történő nagyobb mozdulatai is kiválthatnak pár másodpercig tartó szédülést.

A belső fül fertőzése szintén szédülést és hányingert okoz, de számtalan gyógyszernek is vannak efféle mellékhatásai. Mindezek a problémák gyógyíthatóak, de a megfelelő kezeléshez szükség van az ok feltárására.

Egyensúlyzavar tünet kezelése

A remegésektől eltérően az egyensúlyzavar sajnos nem mérsékelhető gyógyszerekkel, ezért a legjobb ellenszere a célzott gyógytorna. Egy specifikusan egyensúlyfejlesztésére tervezett gyógytornaprogram olyan gyakorlatokat foglal magában, melyek a testtartás javításával, az izmok erősítésével és a hajlékonyság növelésével fejlesztik a beteg egyensúlyozási képességeit.

Jóga, a pilates, az aerobic és a tai-chi

A szélesebb körben elterjedt mozgásformák közül a jóga, a pilates, az aerobic és a tai-chi bizonyítottan javítja az egyensúlyt, de a sétálás is megfelelő erre a célra. Amennyiben a panaszok olyan erősek, hogy séta közben erős koncentráció szükséges az egyensúly megtartásához, érdemes magára a járásra fókuszálva, beszélgetés nélkül vagy egyedül sétálni, esetleg sétabot segítségével próbálkozni.

A Magyar Sclerosis Multiplex Társaság ajánlása szerint jó segítséget jelenthet a lovaglás is.

Ha az egyensúly zavarai egy új relapszus keretében jelennek meg, magának a relapszusnak a kezelésével, azaz nagy dózisú szteroid kúrával csökkenthetőek a tünetek. Mivel ez felgyorsítja a relapszusból történő felépülést, így segít az egyensúlyzavarok akut mérséklésében.

Amennyiben az egyensúlyra rossz hatással van a testhő emelkedése (ezt a jelenséget pszeudorelapszusnak vagy Uhthoff-szindrómának hívják), a hőmérséklet megváltozásának okát kell megszüntetni, hogy a tünetek lecsillapodjanak.

Egy izraeli kutatócsoport arra kereste a választ, hogy a régóta bevált gyógytorna vagy a nemrég divatba jött pilates hatásosabb-e az egyensúly és a járáskészség fejlesztésére sclerosis multiplex betegeknél.

A vizsgálatot sajnos elég kis mintán végezték, mindössze 45 beteg vett részt benne, akiknek átlagos EDSS-értéke 4.3 volt. A két mozgásfejlesztő tréninget 12 héten át végezték a betegek: az egyik csoport gyógytornára járt, míg a másik csoport pilates órákon vett részt.

Az eredmények szerint mindkét mozgásterápia ugyanolyan jó hatással volt a betegekre. A 12 hét elteltével ugyanis mindkét csoport résztvevőinek hosszabbá váltak a léptei, és gyorsabbá vált a járása.

A pilates tehát egy lehetséges alternatíva az egyensúlyozási és járási képességek fejlesztésére, de hatékonyságát tekintve nincsen semmi előnye a hagyományos gyógytornával szemben, mert “csupán” ugyanannyira segít az SM betegeken, mint a régóta alkalmazott, szakszerű gyógytorna.

Homemode.huA járás javítása

Számos SM beteg azért kényszerül kerekesszékbe, mert érzészavarai vagy egyensúlyzavarai olyan intenzívek, hogy segédeszköz nélkül közvetlen sérülésnek lenne kitéve. Ezen kíván segíteni egy nemzetközi kutatócsoport egy érdes felületű talpbetét kifejlesztésével.

A páciensek körében igen gyakori a lábfej és a talp érzészavara, márpedig a talp érzetének igen nagy szerepe van a test kiegyensúlyozott függőleges helyzetének megtartásában. A rücskös, göcsörtös felületű betét folyamatosan ingerli a talpon lévő receptorokat, aminek köszönhetően fokozódik a lábfej érzete és tudatosabbá válik a lábfej pozíciója. Az eddigi kísérletek szerint ezek segítik a járást egyenes és egyenetlen talajon egyaránt.

A speciális talpbetét éles helyzetben történő tesztelése most kezdődik, jelenleg éppen önkénteseket keresnek hozzá. A kutatás vezetője kérdésünkre elmondta, hogy mivel a három hónapos teszt során háromszor személyesen is meg kell jelenniük a résztvevőknek az ausztrál egyetemen, ezért magyarok sajnos nem tudnak jelentkezni rá.

Amennyiben a mindennapi élet során is hasznosnak bizonyul a talpbetét, egy olcsó és széles körben elérhető kezelési alternatíva lesz a járási nehézségekkel küzdők számára.
Az újszerű cipőbetétek jó irányba mutatnak a sclerosis multiplexben.

Viszketés mint tünet

A viszketés (angolul itching vagy pruritus) az érzészavarok, idegen kifejezéssel a dysaesthesiák csoportjába tartozik. A dysaesthesia görög eredetű összetett szó: első tagja a “dis”, melynek értelme “megszokottól eltérő, nem normális”, második tagja “aesthesia”, ami “érzést” jelent, így a kettő együtt “nem normális szubjektív érzékelést” takar.

Ebbe a tünet-csoportba tartozik egyébként a sclerosis multiplex egyik leggyakoribb tünete, a bizsergő, zsibbadó, hangyamászásra emlékeztető érzet (paresthesia) valamint a teljes tapintás-, fájdalom- és hőérzékelés kiesése (anesthesia) is.

A viszketés tünet hátterében rengeteg neurológiai és egyéb kór állhat (pl. cukorbetegség, meghatározott területet érintő agyvérzés, Lyme-kór, alkohol és drog fogyasztása stb.), de számos gyógyszernek is lehet mellékhatása.

Amikor a viszketés sclerosis multiplex betegeknél jelentkezik, az általában a gerincvelő idegeinek gyulladásával függ össze. Az amerikai SM alapítvány felmérése szerint a betegek 20-50%-ánál legalább egyszer felbukkan ez a tünet.

Az SM okozta viszketés jellemzői

A sclerosis multiplex okozta viszketés két dologban is eltér a “normális”, irritáció vagy allergiás reakció miatti viszketéstől. Egyfelől nincsen semmilyen külső inger, amihez kapcsolni lehetne a viszketés megjelenését; másfelől – és éppen ezért – a vakarás nem szünteti meg a viszketést. Annak ellenére tehát, hogy a tünet megjelenése erős késztetést ad a vakarózásra, az valójában csak felerősíti a viszketés érzését.

Ráadásul a gyakori és erős vakarózás károsítja a bőr felső rétegeit, ami kisebesedéshez és fertőzésekhez vezethet. Emiatt amennyire csak lehetséges, érdemes ellenállni a vakarózás iránti késztetésnek.

A viszketés jellemzően a testnek csak egy kicsiny, jól meghatározható helyén jelenik meg, ott viszont újra és újra felbukkan. Noha a viszketés zavaró jelenség, előfordulásának szerencsére nincsenek hosszú távú következményei.

A viszketés tünet kezelése

Kézenfekvő megoldásnak tűnik recept nélkül kapható helyi kezeléssel, például kortizontartalmú, antiallergén kenőcsök vagy gyógyszerek használatával enyhíteni a viszkető érzést. Mivel azonban az SM okozta viszketés neurológiai eredetű, ezek a készítmények sajnos semmit sem érnek.

A jó hír az, hogy a legtöbb esetben semmi szükség a viszketés tünetek kezelésére, mert az a tünet magától lecsillapodik, majd elmúlik.

Amennyiben azonban a viszketés olyan súlyos mértékű és elhúzódó lefutású, hogy a beteg túl zavarónak érzi, szóba jöhet néhány orvosi vényre kapható gyógyszer: görcsoldók (pl. Tegretol, Neurontin, Gabapentin, Diphedan), antidepresszánsok (pl. TeperinEP, Paroxetin, Mirtazapin) vagy antihisztamin-tartalmú gyógyszerek (pl. Atarax).

Alternatív megoldásként hatékony a hideg zuhany alkalmazása vagy a viszkető területre helyezett jeges borogatás. A jeges borogatást azonban sosem szabad közvetlenül a bőrre helyezni, illetve egyhuzamban 15-20 percnél tovább alkalmazni.

Mivel ezek hatásmechanizmusa az enyhe fájdalominger viszketést “felülíró” hatása, erre a célra bármi más is alkalmas lehet, ami “helyettesíti” a viszketést valamilyen más ingerrel. Egyeseknél például éppen a meleg borogatás válik be.

Nem SM eredetű tünet. A viszketés.

Amennyiben a viszketés helyén valamilyen bőrelváltozás (például kiütés vagy duzzanat) is megjelenik, mindenképpen fordulj orvoshoz, mert ez arra utal, hogy a tünet mögött nem az SM áll, hanem azt valamilyen allergiás reakció vagy fertőzés váltotta ki. A sclerosis multiplex okozta viszketésnek neurológiai eredetéből adódóan ugyanis semmilyen külső nyoma nincsen.

Érdemes figyelembe venni azt is, hogy attól még, hogy SM beteg vagy, könnyen lehet, hogy a viszketés mögött valamilyen kézenfekvő indok húzódik meg. Ilyen például a túl száraz bőr, ami különösen télen igen gyakori probléma. A bőr hidratáltságára érdemes egész évben ügyelni, és szükség esetén bőrradírral illetve testápolóval kezelni. A bőr kiszáradásának megelőzésére kerüld a forró zuhanyt és a túl erős hatású szappanokat!

Áramütésszerű érzés fejbiccentéskor: a Lhermitte-jel

Lhermitte-jelA Lhermitte-jel (vagy más néven Lhermitte-tünet, angolul Lhermitte’s sign vagy Lhermitte’s syndrome, röviden LS) az az érzés, amikor a fej előrebillentésekor a gerincen a nyaktól a keresztcsontig áramütésszerűen végigfut egy kellemetlen, olykor fájdalmas érzés.

Általában a végtagokba is kisugárzik, egészen a kéz- ill. lábujjakig, vagy övszerűen a törzsön is megjelenik. A Lhermitte-jel mindössze addig tart, amíg a fej előrehajlított állapotban marad. Mihelyt a beteg a fejét visszaállítja, a kellemetlenség rögtön elmúlik.

Ez a tünet leggyakrabban sclerosis multiplexben jelentkezik, de előfordul más kórfolyamatokban is, a gerincvelő hátsó részének érintettségekor, például nyaki tumor, gerincferdülés, porckorongsérv, fizikai sérülés vagy akár jelentős B-12 vitaminhiány következtében. Az SM páciensek körülbelül 38%-a átéli a Lhermitte-jelet betegségének lefolyása során.

Honnan ered a tünetek vagy tünet neve?

Jean LhermitteA jelenség kivételesen nem az első leírójáról kapta a nevét. Elsőként Pierre Marie és C. Chatelin publikáltak a tünetről 1917-ben a francia neurológiai társaság Revue Neurologique című szaklapjában.

A névadó Jean Lhermitte szintén francia neurológus és pszichiáter még három éven át nem közölt semmit a jelenségről. Ő volt viszont az, aki később, 1924-ben egy átfogó, korszakalkotó leírást adott a jelenségről, és ezzel széles körben ismertté tette a tünet létezését.

Mi történik a testben a Lhermitte-jel során?

A Lhermitte-jel SM-ben a gerincvelői idegek demyelinizációja (azaz myelinhüvelyük elvesztése) miatt lép fel. A pontos folyamatról nem találtam leírást, de szerintem valami olyasmi történhet, hogy a fej előrebillentésekor a gerinccsatorna nyaki szakasza meggörbül, a benne futó idegrostok ezáltal picit meghajlanak, és egymáshoz vagy a falhoz érnek.

Alapjáraton ez nem okoz problémát, mert a myelinhüvely jól szigeteli az idegeket. A myelinhüvelyüktől megfosztott neuronok esetében azonban ez az összedörgölőzés kisülést eredményez. A jelenség ahhoz hasonlatos, amikor beütöd a könyöködet, és egy éles fájdalom valamint zsibbadás a kezedbe is kisugárzik.

Erről a könyökízület közelében futó nervus ulnaris nevű ideg tehet, ami a könyökcsont mellett, közel a bőrfelszín alatt húzódik, így ütésnél a csontra hirtelen rányomódik. Ugyanezen az elven a demyelinizált neuronok érzékenyen reagálnak a nyak mozgására, és téves idegi jeleket továbbítanak egymás között.

Hogyan kezelhető a fenti tünet ?

Nyakmerevítő

A Lhermitte-jelet nem szokás kezelni, hiszen pillanatnyi volta miatt nincs idő a csillapítására. Akad azonban néhány praktika azok számára, akik különösen szenvednek tőle. Egy nyakmerevítő vagy Schanz-gallér megakadályozza a fej önkéntelen előrebiccentését, ezáltal megóvja a pácienst a tünet véletlen kiváltódásától.

Egy ilyen nyakmerevítő már 1500-2000 Ft-ért vásárolható gyógyászati üzletekben. Állítólag segítenek az izomlazító gyakorlatok és az erre irányuló masszázstechnikák is, sőt hivatalosan a nyújtó és a mély légző gyakorlatok is hatásosak ellene.

Amennyiben a fenti alternatív terápiáknál komolyabb beavatkozás válik szükségessé, még mindig van remény. A TENS nevű, elektromos impulzussal stimuláló ingerterápia azáltal enyhíti a fájdalmat, hogy kisfeszültségű elektromos jeleket bocsát a kezelt idegekre.

A Lhermitte-jel elsődleges gyógyszeres kezelése megegyezik az egyéb neuropátiás (azaz idegi eredetű, valamilyen idegkárosodás miatt fellépő) fájdalom csillapításával. Ezenfelül be szoktak vetni izomlazítókat, antidepresszánsokat, szteroidokat, illetve súlyos esetben epilepsziában használatos gyógyszereket is, amelyek az idegrendszer elektromos jeleinek szabályozásával csillapítják a fájdalmat.

Sajnos arról nem találtam semmilyen biztos információt, hogy a tünet kiváltása káros-e, azaz érdemes-e azoknak is kerülniük a Lhermitte-jelet, akiknél nem okoz kínzó érzést.

Megelőzhető az egyik tünet a Lhermitte-jel felbukkanása?

A HealthLine egyik orvosa szerint a Lhermitte-jel megjelenésének valószínűsége csökkenthető bizonyos nyak- és hátgyakorlatok végzésével, melyeknek célja az itteni izmok erősítése és az általános testtartás javítása.

Ők azt javasolják, érdeklődj gyógytornászodnál az ügyben, milyen feladatokat végezz, hogy elkerüld a Lhermitte-jelet, de kötve hiszem, hogy létezik erre speciális mozgásterápia. Valószínűleg bármilyen általános, de szakszerű tartásjavító vagy gerinctorna, illetve nyak- és hátizomerősítő gyakorlatok hozzáértő végzése megfelel erre a célra.

A hőmérséklet hatása az SM tüneteire

A sclerosis multiplexes betegek 60-80%-a rendszerint azt tapasztalja, hogy testének felhevülése esetén a lappangó tünetei rosszabbodnak, sőt akár új tünetei jelennek meg.

Uhthoff-szindróma

Amikor a testhőmérséklet megemelkedése látási zavarokat idéz elő, azt Uhthoff-szindrómának vagy Uhthoff-jelnek nevezik (angolul Uhthoff’s phenomenon vagy Uhthoff’s syndrome). Ez jellemzően egy korábbi látóideggyulladás szövődménye, amikor a szem és az agy közötti információáramlás sérül.

Az Uhthoff-szindróma megjelenésekor a beteg homályos vagy csökkent látást, de akár átmeneti teljes vakságot is tapasztalhat. Ez gyakran az SM elsődleges jele.

Az jelenség a nevét első leírójáról, William Uhthoff 19. századi német szemészről kapta. Ő 1890-ben publikált első ízben arról, hogy látóideggyulladásban szenvedő betegei testmozgás hatására átmeneti látásromlást tapasztaltak.

Uhthoff azt gondolta, maga a testedzés az oka a látásromlásnak. 100 évvel későbbi kutatások azonban bebizonyították, hogy a neurológiai tünetekért ilyen esetben a test hőmérsékletének megemelkedése a felelős. A testmozgás tehát csak egy közbeeső szem volt az ok-okozati láncban amiatt, hogy a mozgás kimelegedéssel jár.

Az Uhthoff-szindróma elnevezést egyre gyakrabban kiterjesztik nem csak a látásromlásra, hanem egyéb neurológiai tünetek fokozódására is, SM-ben és egyéb demyelinizációs betegségekben egyaránt. Sok páciens hő hatására erősebb fáradékonyságot, fokozottabb fájdalmakat, koncentrációs zavarokat vagy sürgető vizelési ingert tapasztal magán.

Mi történik a testhőmérséklet emelkedésekor?

Az SM tünetei amiatt jelennek meg, hogy az idegsejtvégződéseket (axonokat) bebugyoláló myelinhüvely leépül (demyelinizáció). (Erről bővebben ennek a cikknek a 2. bekezdésében írtam.) Az Uhthoff-szindróma a részlegesen demyelinizált axonok vezetési zavara.

Megjelenése tehát azt jelzi, hogy az elvékonyodott myelinhüvelynek lecsökkent az idegvezetési kapacitása.

Ennek megfelelően a fokozott fáradtságérzet amiatt alakul ki, hogy a részlegesen demyelinizált axonok nem tudják megfelelő ütemben továbbítani a gyors idegi impulzusokat. Ugyanígy a kellemetlen érzéktorzulások oka a demyelinizált axonok külső inger hiányában történő, spontán kisülése.

A demyelinizált perifériás idegek vezetőképessége már akár fél Celsius fokos hőemelkedésre is lelassulhat vagy teljesen megszűnhet. (A perifériás idegrendszer vagy más néven környéki idegrendszer az, ami az agy és a gerincvelő különböző szervek felé történő kapcsolatát biztosítja oda- és visszafelé, tehát a mozgás és az érzékelés irányában egyaránt.)

Minél nagyobb a myelinhüvely pusztulásának mértéke, annál kisebb hőemelkedés elegendő az Uhthoff-jel fellépéséhez. A jó hír az, hogy a testhőmérséklet rendeződése után ez az állapotromlás elmúlik.

Az Uhthoff-szindróma hatásmechanizmusa egészen más, mint a relapszusé. Ezért sem szokták sclerosis multiplexben a 24 óránál rövidebb ideig fennálló rosszullétet relapszusként értékelni.

Az ilyen átmeneti állapotromlások hátterében múló környezeti hatások állnak, és ezek egyike az Uhthoff-jel. Épp ezért nevezik a jelenséget SM-ben álrohamnak vagy pszeudorohamnak (angolul pseudoattack vagy pseudo-exacerbation). Ilyenkor tehát nem történik újabb lézió az agyban vagy a gerincvelőben, és maga a tüneti fokozódás sem okoz maradandó neurológiai sérülést.

Az Uhthoff-jelenség egyúttal azt sem jelenti, hogy a betegség progressziója gyorsabbá vált volna.

Védekezés az álrohamok ellen

Annak ellenére, hogy az Uhthoff-szindrómának hosszú távon nincsenek káros következményei, a kellemetlen vagy életvitelt akadályozó tünetek fokozódása ellen célszerű védekezni, amennyiben a beteget zavarja a rosszullét.

Ezért kerülendő SM-ben a forró fürdő, a szauna és a kimelegedéssel járó sporttevékenység. Hangsúlyozom azonban, hogy ezekről csak akkor érdemes lemondani, ha a beteg úgy ítéli meg. Nem éri meg vállalnia az átmeneti állapotromlást értük. Ez tehát minden esetben egy szubjektív döntés.

Lázas betegség esetén tanácsos fokozottan figyelni a lázcsillapításra, amennyiben a páciens a korábbi tapasztalatai alapján hajlamosnak tartja magát az Uhthoff-jelre, és el szeretné kerülni lappangó SM-tüneteinek fokozódását.

Célszerű azonban figyelembe venni, hogy a láz önmagában véve egy előnyös testi reakció. A láz arra szolgál, hogy az immunrendszer hatékonyabban pusztítsa el a megemelkedett hőmérsékletű környezetben gyengébben ellenálló vírust vagy baktériumot, ami a megbetegedést okozta. Ha a lázat külső segítséggel elnyomjuk, azzal hátráltatjuk az immunrendszer támadó tevékenységét.

Ennek következtében elhúzódhat a gyógyulási időszak. Kismértékű láz esetében tehát érdemes egyénileg mérlegelni, hogy melyiktől tart jobban a beteg, az álrohamtól vagy az aktuális fertőzés hatásától.

Az Uhthoff-szindróma nem jár kéz a kézben az SM-mel. Ezért aki még nem tapasztalta magán, hogy rosszabbul lenne a melegtől, arra a fentiek nem vonatkoznak, annak nem kell kerülnie a testhőemelkedéssel járó tevékenységeket.

Akadnak, akik inkább a hidegre érzékenyek. Az izommerevség és az akaratlan izomgörcsök például jellemzően inkább hűvös környezetben és magas páratartalom hatására erősödnek fel. Következésképp mindig egyéni elbírálás alá esik, hogy egy SM betegnek milyen környezeti hatásoktól érdemes tartózkodnia.

Furcsa, hideg-meleg érzés megélése: Melinda, Angéla, Emese, Tímea tapasztalatai.

Egy olyan állapottal élve, amely éppoly zavarba ejtő, mint fájdalmas. Gyermekkorom (V. Melinda) óta a bizonytalanság világában navigáltam. A tapasztalataimat gyakran nehéz megfogalmazni, és még nehezebb mások számára megérteni.

Fiatalkorom gyengéd éveiben (V. Melinda) találkoztam először olyan tünettel, amely akkoriban egészen bizarrnak tűnt. Olyan érzés, mintha a bőröm egyes részeit egy láthatatlan láng perzselné meg, ami elsősorban a végtagjaimat érinti. Ez nem volt múló kényelmetlenség, hanem szúrós fájdalom. Az érzés napokig fennállt, és általában öt-hat nap után elmúlik, és figyelmeztetés nélkül visszatért egy másik alkalommal.

Képzeld el, hogy olyan érzésed támad, mintha a bőröd megégett volna, olyan erősen, hogy a terület elviselhetetlenül fájdalmassá válik. Mégis, nincs látható nyom, nincs égés, nincs számunkra magyarázat. Ez az én valóságom, olyan intenzív érzés, mintha egy forró vasaló nyomódna a bőrömhöz.

Ezen állapotom kegyetlen kiszámíthatatlansága nem ér véget tűzzel. Időnként teljesen felborul, és olyan érzésem támad, mintha a bőröm fagyott (M. Angéla, H. Emese) volna meg. Ezután hajthatatlan hideg borítja be a testemet, amely éppoly nyomasztó, mint tüzes társa. Évek óta e két véglet között oszcillálok: a bőröm egyik pillanatban látszólag leég, a másikban pedig lefagy.

Hatalmas nehézséget okoz ezeknek a tüneteknek a magyarázata,

mivel nem illeszkednek pontosan a hőérzet vagy a hidegnek való kitettség tipikus leírásaihoz. Ez nem csupán meleg vagy hideg érzés; ez egy szüntelen égés vagy fagyás, amely figyelmeztetés nélkül pusztít. Sajos a legenyhébb érintést is elviselhetetlenné teszi.

Tapasztalataim úgy hangozhatnak, mint egy tudományos-fantasztikus elbeszélés kivonatai, mégis mindennapi létezésem darabjai. Ezzel a rejtélyes állapottal élni azt jelenti, hogy folyamatosan készülünk a láthatatlanra, a váratlanra.

Ez egy kihívásokkal teli utazás. Ugyanakkor megtanított rugalmasságra, empátiára és annak fontosságára, hogy tudatosítsuk azokat, akik a félreértett megpróbáltatások árnyékában élünk.

Neked is vannak tüneteid? Írd meg kommentben!

Köszönöm Melinek, Anginak, Emesének, Timinek, hogy megosztották a tapasztalataikat!

tünet, tünet, tünet, tünet, tünet, tünet

Kapcsolódó képek:

Vélemény, hozzászólás?