Légió Patria Nostra

Az Idegenlégió, amely sok embertársunkban csodálatot és elutasítást egyaránt kivált.

A misztikum és a valóság határvonalán egyensúlyozik.

Fantáziákat sző, miközben előítéletek és tudatlanság árnyékában él, ám valójában olyan értékeket képvisel, amelyek messze túlmutatnak faji vagy vallási határokon, és amelyek sok szempontból közel állnak a mi saját értékrendünkhöz!

Franciaország a felvilágosodás korának gazdag örökségét örökölte, amely rendkívül különlegessé tette a világ színpadán.

E hagyaték egyik alapköve a menedékjog, amely lehetőséget ad az üldözötteknek arra, hogy új otthonra leljenek.

Az Idegenlégió e jogot nem csupán hangsúlyozza, hanem meg is testesíti, hiszen az elköteleződni vágyóktól sosem kérik múltjuk vagy származásuk bizonyítékát.

Az egyik legfontosabb elve, hogy mindenkinek lehetőséget ad a második esélyre – ez pedig a remény szikráját hordozza mindazok számára, akik új életet keresnek.

A sereg a múlt nagy építőmestereinek világában gyökerezik.

Legyen szó ősi templomokról vagy középkori vallási építkezésekről, a Hagyomány a beavatottak révén öröklődött.

E mesterek fiai, akár fából, akár kőből építettek, ma már nem mindenhol vannak jelen, de itt van Franciaországban az Idegenlégió „Úttörői”, akik tovább őrzik e hagyományokat.

E férfiak, akik választási lehetőséget kínálnak egy új haza szolgálatára, titokzatos és vonzó aurát teremtve hívják fel magukra a figyelmet.

Louis-Philippe 1831-ben alapította ezt a különleges testületet, amelynek eredeti célja a gyarmati birodalom védelme és kiterjesztése volt, egyedülálló elegyét alkotva hősiességnek és bátorságnak.

De vajon miért beszélünk ezekről a férfiakról ?

Egy rítusból származó megállapítás talán megvilágítja ezt a kérdést:

„Világpolgárként ajánlatos, hogy polgári kötelességeit példamutatóan teljesítse… Őszintén engedelmeskedjen a külföldi kormány törvényeinek, amelyek ideiglenesen védelmet vagy menedéket nyújtanak Önnek…”

Milyen közös szálak fűzik össze e seregtestet a mi rendünkkel?

Milyen mitológia és rítusok rejlenek hagyományaink mögött?

Milyen magasabb értékeket hirdetnek?

Ezek a kérdések nem csupán válaszokat keresnek; inkább arra bíztatnak minket, hogy alázattal és nyitott elmével merüljünk el a gondolkodás tengerében, és felfedezzük e két világ titkait és összefonódásait.

..A légió azt az álláspontot képviseli, hogy a házasemberek nem alkalmasak újoncoknak, mivel a Légió élete nem családorientált.

Az újonnan felvettek fizetése nem elegendő egy feleség vagy család eltartására.

A belépés egy másik akadálya a büntetett előélet mely azonnali elutasítást eredményezhet.

Régebben a „nem kérdezünk semmit” elv dívott. A jelenlegi Légió megengedheti magának, hogy válogasson, ezért válogat is.

A Légióban a tisztek  francia állampolgárok.

Minden újonc úgy kerül be a Légióba, hogy vagy egy toborzóközpontban, vagy a csendőrségen jelentkezik.

Ha az önkéntes a csendőrségen jelentkezik, a légió egy alacsonyabb rangú altisztje (non- commissioned officer) elviszi a toborzóközpontba.

Ott megszabadítják az útlevelétől (ha ez nincs, eltanácsolják), és egyéb tárgyaitól.

Az újonc pénzt, ruháit és személyes tárgyait átveszik, és letétbe helyezik (????).

Abban az estben, ha elutasítják a jelentkezőt, a papírjait visszakapja (elvileg a többit is).

Abban az esetben, ha felveszik, személyes holmiját értékesítik, és szolgálata végén csak a számlán tartott pénzét és az útlevelét kapja vissza.

A franciául nem tudó újoncoknak el kell sajátítaniuk a nyelvet, méghozzá nagyon gyorsan.

A jelentkezőnek kiadják az „egyenruháját”, mielőtt munkába fogják. A munka általában takarítás vagy a konyhában való segédkezés.

A munka „jó bevezetés a légiós életbe”, hiszen az alsóbb rendfokozatúak számára az olyan feladatok – corvée- a mindennapi élet részét, képezik, egészen az előléptetésig…