Társadalmi egyenlőtlenségek, vagy fogyatékkal élők minden országban, minden kultúrában előfordulnak, kisebb-nagyobb különbségekkel. Vagyis olyan emberek, akik a társadalmi életben nem azonos lehetőségekkel vesznek részt jövedelem, munkakörülmény, lakásviszonyok, műveltség, egészségi állapot terén.
A különböző társadalmi pozíciók, rétegek kialakulására szükség van, hiszen ez a társadalmi fejlődés alapfeltétele, de az esélyt, hogy erre mindenkinek lehetősége legyen, azt azonos mértékben meg kellene adnia.
A fogyatékosság-gal kapcsolatban, a társadalomban előforduló diszkriminatív nézeteken nem lehet pár nap alatt változtatni. Sok évvel ezelőtt még például a mozgáskorlátozottak nagymértékben kiszorultak a társadalmi életből, társították állapotukat az értelmi fogyatékossággal is, és akkori megnevezésük (pl.: béna, nyomorék) ezt még inkább elősegítette.
Ez az óta szerencsére pozitív irányba megváltozott, ezért mai megnevezésük, a mozgássérült, mozgáskorlátozott, mozgásszervi fogyatékos igyekszik már szó szerint tükrözni valódi jelentését, hogy viselője mindössze fiziológiai fogyatékossággal rendelkezik. Ez azonban rendkívül hosszú idő és munka eredménye.
Mi a fogyatékosság?
A fogyatékosság annak a maradandó állapotnak vagy sajátosságnak a megnevezése, amikor egy személy érzékszervi, mozgásszervi, értelmi vagy kommunikációs képességei számottevően elmaradnak az emberek átlagától, és ez a társadalmi életben való részvételét jelentősen akadályozza vagy lehetetlenné teszi. Lehet veleszületett, vagy okozhatja baleset, betegség, vagy az öregedés.
A fogyatékosság fogalma a WHO meghatározásában a következő:
módosult, csökkent képessége az ember bizonyos tevékenységeinek: közlekedésnek, evésnek, ivásnak, mosakodásnak, munkának, írásnak és így tovább.
A fogyatékosság nem zárja ki az egészséget, nem betegség! Egy testi vagy érzékszervi fogyatékos személy élhet teljes lelki és szociális jólétben, sőt a kieső képesség megfelelő kompenzálása (megmaradó képességek kihasználása, segédeszközökkel való ellátottság) esetén a testi jólét állapotában is.
A fogyatékosok nehezen találnak munkát, ezért legtöbbjük segélyből, rokkantnyugdíjból kénytelen élni. Ezért a fogyatékosság rendszerint szegénységhez, vagy nyomorhoz vezet. Sokuk intézetbe kényszerül, amely intézetek nem készültek fel az összes típusra és állapotra, és nem szerveződnek eszerint.
A fogyatékos gyerekek hagyományosan bentlakásos intézményekben, gyógypedagógiai iskolákban tanulnak, ahol a tanulás mellett a sérülést kompenzáló nevelésben is részesülnek. Ezek az iskolák típus, és terület szerint szerveződnek. Az ép gyerekek közé integrált oktatás nehezen nyer tért a hiányzó gyógypedagógiai kapacitás miatt. A sérült fiatalok különböző nehézségek miatt ritkábban tanulnak tovább, mint az épek, így kevés a fogyatékos értelmiségi. Ha mégis egyetemet végeznek, akkor már nem kapják meg azt a támogatást, amit egyébként.
Az érdekképviseletek típusonként szerveződnek. A látássérültek érdekeit a Vakok és Gyengén látók Országos szövetsége. A hallássérülteket a Siketek és Nagyothallók Országos szövetsége. Az értelmi fogyatékosokat és segítőiket az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége. Az autistákat az Autisták Országos Szövetsége. A mozgássérülteket a Mozgássérültek Országos Szövetsége képviseli. Ezeket az Országos Fogyatékosügyi Tanács fogja össze.
Több országban bővebb kört tekintenek fogyatékosnak, így ott a pszichiátriai betegek és a krónikus betegek is annak számítanak. Nálunk ennek a fogalomnak leginkább a megváltozott munkaképességű felel meg.
A Mareko marketingkutató 2001-ben közvélemény kutatást végzett Magyarországon, hogy vajon mit gondol a magyar társadalom a fogyatékos emberekről. Ezer főt kitevő reprezentatív felvételből biztató, és elgondolkodtató következtetések vonhatók le. Sokan segítenének a maguk eszközeivel pl.: pénzadománnyal-, de csak kevesen tudják, milyen nehézségekkel küszködnek valójában a testileg, vagy értelmileg sérült emberek.
A megkérdezettek 70%-a úgy gondolja, hogy elsősorban a családnak kell gondoskodnia a fogyatékos emberről, ezután következik az állam (23%), és a társadalom (22%) felelőssége. Ha azonban nem családtag a sérült személy, nem érzik feladatuknak a gondoskodást.
Figyelembe véve a mai magyar gazdasági, és társadalmi helyzetet, a legtöbb család nem rendelkezik akkora anyagi, pszichés háttérrel és erővel, hogy külső segítség nélkül kezelni tudná az életüket alapvetően megváltoztató helyzetet. A megkérdezetteknek mindössze 4%-a gondolja úgy, hogy a civil, illetve karitatív szervezetek feladata törődni a fogyatékos emberekkel.
Kik a fogyatékkal élők? Gyerekek-szülők-házastársak-testvérek-munkatársak-szomszédok-iskolások
Gyerekek
Sokszor az orvosok felajánlják a szülőknek, adják intézetbe gyereküket. A fogyatékos gyerekek szülei gyakran érzik magukat megbélyegezettnek. Nincs megfelelő bölcsődei ellátás. Nehéz óvodát találni. Speciális iskolák. Gyakran kollégiumi ellátás 6-7 éves kortól
Szülők
Alacsony iskolai végzettség
Függőség másoktól, mivel a környezet nem akadálymentes
Létbizonytalanság
Bezárkózottság
Testvérek
Nincsenek közös programok
Gátlásokat okozhat
Külön iskolába járnak
A szülők az ép testvérben bíznak, későbbi eltartás miatt
Miért lehet ez a viselkedés?
Az ép és fogyatékos emberek nem ismerik egymást
Külön intézményrendszerben nőttek fel
A jelenlegi speciális oktatási rendszer 18 éves kor után akar integrálni
Az érzelmi intelligencia hiánya a mai társadalomban
Integrálás minden szinten, mint megoldás
Integrált bölcsőde
… óvoda
… iskola
Integrált munkahelyek
Az integráció akadályai az oktatásban
A mai tanárok nem szívesen foglalkoznak fogyatékos gyerekekkel
Magas osztálylétszámok
A gyógypedagógus szakma és intézményrendszer védi a saját pozícióját
A normál intézmények félnek a szülők reakciójától
Nem 100%-os az akadálymentesítés
A szülők féltik a fogyatékos gyereküket
Finanszírozás
Integráció akadálya a munkahelyeken
Kevés az akadálymentes vállalkozás
Alacsony iskolai végzettség
Diszkrimináció
Korlátozott önrendelkezés
Közlekedés
Félelem a fogyatékosoktól
Akadályok típusai.
Fizikai
Rámpa hiánya
Hangjelzés hiánya
Nem egyértelmű jelölések
A 2004. évi adatszolgáltatások alapján az önkormányzatok fenntartásában lévő középületek mintegy 13,3%-a volt akadálymentes. A minisztériumok fenntartásában lévő középületek tekintetében ez az arány igen eltérő annak függvényében, hogy az adott tárca fenntartásában hány középület van, átlagosan ez az arány 60-70%-os.
Az akadálymenetesítés kérdésköre többféleképpen is tetten érhető. A nonprofit szervezetek mindegyike alapvető feladatának tekinti a fogyatékos személyek részére az egyenlő hozzáférés esélyének biztosítását. Ezt biztosítja egyfelől az épületek akadálymentessé tételével, másfelől a társadalmi elfogadás segítésével. A Munkanélküliek, Álláskeresők és Segítők Egyesülete bérelt irodával rendelkezik, ahol főleg a mozgáskorlátozottak részére sok minden megoldott: lift küszöb, széles bejárat.
Mentális akadályok
Kommunikáció hiánya
Főleg értelmi sérültek részére
Kommunikáció
Kiszámíthatatlan ügyintézés
Nehezen értelmezhető okiratok
Megoldás
Civilek aktivitása
Oktatás átalakítása
Foglalkoztatás átalakítása
Integráció
A kormány hatékony erőforrás elosztása a területen
A fogyatékosok jogainak az alkalmazása a döntésekben
A fogyatékkal élő emberek gyakran még mindig korlátokkal szembesülnek, amikor megpróbálnak bizonyos hétköznapi tevékenységekbe bekapcsolódni. A leggyakrabban az alábbi problémákkal szembesülnek:
– Az épületek akadálymentességének hiánya;
– A közlekedéssel kapcsolatos nehézségek;
– Az emberek elutasító hozzáállása;
– Az akadálymentesség hiánya miatt a másoktól való függés az épületekhez való eljutás, bejutás.
Ezek az akadályok, nehézségek korlátozzák a fogyatékos emberek részvételét bizonyos közösségi tevékenységekben, illetve időnként aránytalanul nehézzé teszik azt. Ezért gyakran elszigetelten, az otthonukban, segítők által szervezett programokkal töltik el szabadidejüket.
Az idő múlásával nem gondolnám, hogy a fogyatékos emberek helyzete egyszerűbb lesz. Beletörődnek a helyzetükbe és meg tanulnak együtt élni a fogyatékosságukkal. Én úgy gondolom, hogy ők is élhetnek teljes életet. Ugyanúgy tanulhatnak, dolgozhatnak, találhatnak párt maguknak, és nevelhetnek gyereket. Persze ehhez a teljes élethez úgy gondolom elengedhetetlen az önelfogadás.
A XXI. században is fent állnak azok a problémák, amik évszázadokkal azelőtt. Nagyon nehéz és küzdelmes a fogyatékos/fogyatékkal élő emberek élete.
Szerintem a legfontosabb dolog, hogy elfogadják önmagukat, és ne foglalkozzanak a külvilág véleményével. A társadalomban pedig akkor tudna pozitív változás beállni, ha az érzékenyítést már gyerekkorban elkezdenénk.
Igenis fontos, hogy gyermekeink fogyatékos gyerekekkel együtt nőjenek fel és őket ne furcsa emberként kezeljék, csak azért mert máshogy néznek ki, vagy máshogy beszélnek.
Rajtunk van a felelősség, hogy gyermekeinket ilyen szellemiségben neveljük, és úgy gondolom jó úton haladunk.
Felhasznált irodalom:
A fogyatékos emberek Európába mennek
Fogyatékos identitás és befogadás
A fogyatékossággal élő fiatal felnőttek társadalmi integrálódásának esélyei és lehetőségei a mai Magyarországonn
fogyatékkal, fogyatékkal, fogyatékkal, fogyatékkal, fogyatékkal, fogyatékkal
