A központi idegrendszert támadó egyik leggyakoribb betegség.

A szklerózis multiplex (SM) a központi idegrendszer olyan betegsége, amely az agyat és a gerincvelőt érinti.

Befolyásolja a mielint – az idegrostokat körülvevő és védő burkot –, amelynek fokozatos pusztulása lelassítja az idegimpulzusok átvitelét.

A sclerosis multiplex utóhatásokhoz vezethet, és a fiatal betegek rokkantságának egyik gyakori oka.

A sclerosis multiplex kezelési módjai látványos fejlődést értek el az elmúlt években.

Napjainkban a kutatás a betegség különböző szakaszait célozza meg, hogy új, egymást kiegészítő hatásmechanizmusú gyógyszereket kínáljanak.

Jelenleg kétféle stratégiát dolgoznak ki:

egyrészt az immunszuppressziós stratégiát, vagyis az idegrendszerrel szemben kialakult kóros immunválasz csökkentését célzó gyógyszereket.

Másrészt az idegrendszer visszafordíthatatlan károsodásának csökkentését célzó neuroprotekciós stratégiát.

Ezenkívül, a központi idegrendszerben van kapacitás a sclerosis multiplexhez kapcsolódó elváltozások spontán helyreállítására , de ezek gyakran nem elegendőek.

Egyes betegeknél ez a remyelinizációs képesség nagyon gyenge, vagy akár hiányzik is.

A gyógyulási mechanizmusok és elégtelensége okainak megértése a sclerosis multiplex új kezelési módjaira irányuló kutatások egyik iránya .

Jelenleg több mint ötven terápiás vizsgálat folyik különböző új gyógyszerekkel.

Pl. Tünetei számtalan más egészségügyi problémára utalhatnak, ezért a diagnózis felállítása sem könnyű. Pl. szédülés, fejfájás, zsibbadás…

Természetesen még sorolhatnám az egyes tüneteket, később részletesebben kitérek ezekre is a többi oldalon.

A szklerózis multiplex (SM) egy komplex betegség, amely számos fizikai és érzelmi kihívást hoz magával.

Az SM betegek gyakran nem szeretnek beszélni a problémáikról több okból:

1. Stigmatizáció:

A krónikus betegségekkel, főleg a neurológiai zavarokkal kapcsolatban sok esetben előítéletek és félreértések övezik őket. Az ilyen társadalmi stigmatizáció miatt a betegek gyakran nem mernek nyíltan beszélni a betegségükről.

2. Érzelmi terhek:

Az SM kezelésével kapcsolatos félelem, szorongás és depresszió súlyos érzelmi terheket okozhat. A betegek sokszor nehezen beszélnek ezekről az érzésekről, mert úgy érzik, hogy másokat terhelnek vele.

3. Különböző tünetek és azok változékonysága:

Az SM tünetei rendkívül változóak és egyénenként eltérőek lehetnek. Egyes betegek nem akarják megosztani a tapasztalataikat, ha úgy érzik, hogy azokat mások nem érthetik meg vagy nem tudják átérezni.

4. A magánélet védelme:

Sokan preferálják a magánéletüket, és nem szeretnék, hogy a környezetük tudomást szerezzen az egészségügyi állapotukról. Ez érthető az intim vagy személyes jellegű problémák esetében, amelyek a betegségből fakadhatnak.

5. Elvárások és a „jól létezés” nyomása:

A társadalom elvárásai miatt sokan próbálnak erősebbnek vagy „normálisabbnak” látszani, mint amilyenek valójában. Az SM betegek azt érezhetik, hogy ha beszélnek a problémáikról, az gyengeségnek tűnhet.

6. Komplikált kommunikáció:

Az SM tüneteinek és hatásainak magyarázata sok esetben nehézkes lehet, ami megnehezíti a betegek számára, hogy megosszák másokkal a tapasztalataikat.

Fontos, hogy a barátok, családtagok és a társadalom támogató környezetet teremtsenek, ahol a betegek biztonságban érzik magukat, így bátrabban oszthatják meg a tapasztalataikat és érzéseiket.

Olvass tovább az oldalon, írd meg a tapasztalatod, véleményed.