Jean-Martin Charcot leírta a betegséget a 19. században. Azóta, a sclerosis multiplex diagnózisának felállításának alapelvei azonosak:
a központi idegrendszer károsodását mind időben (amit időben disszeminációnak nevezzük), mind térben (térbeli disszeminációnak) kell kimutatni.
A TÜNETEK TERJEDÉSE A TÉRBEN
Helyétől függően az agy vagy a gerincvelő egy részének károsodása következményekkel jár.
Például a gerincvelő alsó részének szenzoros neuronjainak károsodása abnormális érzéseket vált ki a lábakban.
A sclerosis multiplex diagnózisához a betegséget olyan tünetekkel kell kifejezni, amelyek csak a központi idegrendszer különböző területein található elváltozásokkal magyarázhatók .
Például a látásélesség csökkenése és az egyensúlyzavarok, amelyek a látóideg rohamának és a központi idegrendszer két különálló zónájának, a kisagynak a megpróbáltatásainak felelnek meg .
A TÜNETEK LASSÚ TERJEDÉSE
A sclerosis multiplexben a gyulladásos epizódok idővel követik egymást, és a központi idegrendszer különböző területeit érintik .
Például a látóideg kezdeti rohamát két évvel később a lábak érzéstelenítése követheti , ami megfelel a gerincvelő rohamának .
KIEGÉSZÍTŐ VIZSGÁLATOK SCLEROSIS MULTIPLEXRE
A sclerosis multiplex diagnosztikájában különféle kiegészítő vizsgálatokat hajtanak végre
MRI A SZKLERÓZIS MULTIPLEX DIAGNÓZISÁBAN
A mágneses rezonancia képalkotás ( MRI ) képes megjeleníteni a gyulladásos plakkokat a központi idegrendszerben (mind az agyban, mind a gerincvelőben ) .
A „ léziók ” kifejezést ezekre a gyulladásos foltokra használják . Ezek fehér (” hiperjelek „) vagy fekete (” hipojelek „) foltokként jelennek meg az MRI során használt paraméterektől függően .
Ezek az elváltozások számosak lehetnek, még akkor is, ha a betegnek kevés klinikai tünete van: a gyulladás olyan agyterületeken is lokalizálható, amelyek tüneteit nem érintette a sclerosis multiplex .
Az MRI lehetővé teszi a tünetek térbeli terjedésének felgyorsítását (számos elváltozás a központi idegrendszerben ), de az idő múlásával történő terjedésének felgyorsítását is.
Valójában egy termék ( gadolínium ) intravénás injekciójával különbséget lehet tenni a közelmúltbeli (néhány hetes) és a régi elváltozások között.
Így az idő múlásával történő terjedés bizonyítéka anélkül érhető el, hogy meg kellene várni a sclerosis multiplex újabb rohamát .
A rendszeres MRI (mágneses rezonancia képalkotás) vizsgálat több okból is fontos a SM-ben szenvedő betegek számára:
Betegség aktivitásának nyomon követése: Az MRI segítségével a orvosok figyelemmel kísérhetik az agy és a gerincvelő állapotát, és azonosíthatják a gyulladásos elváltozásokat vagy új léziókat, amelyek a betegség aktivitását jelzik.
Terápia hatékonyságának értékelése: A rendszeres MRI vizsgálatok lehetővé teszik az orvosok számára, hogy megállapítsák, hogy a páciens által alkalmazott kezelés mennyire hatékonyan csökkenti a betegség aktivitását és előrehaladását.
A betegség előrehaladásának értékelése: Az MRI segítségével a szakemberek jobban megérthetik a betegség progresszióját, így jobban alkalmazhatják a terápiákat a betegnél.
A harmadik szakaszban lévő tünetek azonosítása: Az SM betegsége egyedi, és a különböző szakaszokban más és más tünetek jelenhetnek meg. A rendszeres vizsgálatok segítenek a pontos diagnózis felállításában.
Információk nyújtása a beteg számára: A betegek számára is hasznos lehet, ha láthatják a betegségükkel kapcsolatos változásokat és a kezelés hatékonyságát, ami motiváló hatással bírhat.
Megelőző intézkedések lehetősége: Az MRI korai jeleinek észlelése lehetővé teheti a megfelelő időben történő beavatkozást, amely segíthet megelőzni a súlyosabb tüneteket vagy szövődményeket.
A rendszeres MRI vizsgálat tehát kulcsfontosságú a szklerózis multiplex kezelésében és a betegség progressziójának megértésében. A betegeknek fontos, hogy együttműködjenek orvosaikkal, és kövessék a javasolt vizsgálati ütemtervet.
LUMBÁLPUNKCIÓ A SCLEROSIS MULTIPLEX DIAGNÓZISÁBAN
Az MRI megérkezése óta a lumbálpunkció már nem kötelező .
Ennek ellenére nagyon gyakran végzik, mert lehetővé teszi a gyulladás jeleinek kiemelését a központi idegrendszert fürdető cerebrospinális folyadékban .
Ha kétségei vannak, a diagnózis megerősítéséhez elengedhetetlen a vizsgálat elvégzése .
A lumbálpunkció (vagy gerincvelői punkció) gyakran hasznos diagnosztikai eljárás a szklerózis multiplex (SM) esetében. Az SM egy autoimmun betegség, amely a központi idegrendszert érinti és a myelint – a neuronokat védő burkot – támadja meg.
Mikor szükséges a lumbálpunkció SM-ben?
- Diagnózis megerősítése: Ha a neurológus gyanítja a szklerózis multiplexet, a lumbálpunkció segíthet a diagnózis megerősítésében, különösen, ha a klinikai tünetek nem egyértelműek.
- Lefolyás nyomon követése: A lumbálpunkcióval nyert cerebrospinalis folyadék (CSF) elemzése segíthet nyomon követni a betegség progresszióját és az immunválaszokat.
Miért van szükség lumbálpunkcióra?
- Oligoklonális sávok jelenléte: Az SM esetén gyakori a cerebrospinalis folyadékban oligoklonális sávok (IgG) jelenléte, ami immunválaszra utal.
- Gyulladásos markerek: A lumbálpunkció során gyulladásos markerek is vizsgálhatók, amelyek segíthetnek az SM diagnózisában.
Mikor nem szükséges a lumbálpunkció?
- Egyértelmű klinikai diagnózis: Ha a betegnek egyértelmű és klasszikus SM tünetei vannak, és a képalkotó vizsgálatok (például MRI) is támogatóak, a lumbálpunkció nem feltétlenül szükséges.
- Kockázatok vs. előnyök: Ha a beteg egészségi állapota (például alacsony vérlemezkeszám, specifikus gerincproblémák) miatt a lumbálpunkció szövődményei kockázatosak lehetnek, akkor mérlegelni kell az eljárás elhalasztását vagy elkerülését.
Összefoglalva, a lumbálpunkció fontos diagnosztikai eszköz lehet a szklerózis multiplex esetében, de alkalmazása a klinikai helyzettől és az orvosi szükséglettől függ. A döntést mindig a kezelőorvos hozza meg, figyelembe véve a beteg állapotát és a lehetséges kockázatokat.
KIVÁLTOTT POTENCIÁLOK MÉRÉSE SCLEROSIS MULTIPLEXBEN
Az úgynevezett kiváltott potenciálok mérése lehetővé teszi az elektromos impulzus idegpályák mentén történő vezetési sebességének és minőségének vizsgálatát .
Így tanulmányozhatjuk a motoros készségek, az érzékenység, a hallás vagy a látás útjait .
A különböző típusú kiváltott potenciálok közül csak a vizuális kiváltott potenciálok (VEP) hasznosak a sclerosis multiplex diagnosztizálásában .
A szklerózis multiplexben az idegimpulzusok átvitele lelassul a látóidegekben.
A vizuális ingert az agy válaszától elválasztó idő meghosszabbodása azt bizonyítja, hogy a látóideg demielinizálódott, még akkor is, ha a beteg nem tapasztalt látászavart.
A kiváltott potenciálok tehát megkönnyíthetik a tünetek térbeli terjedésének diagnosztizálását .
A SZKLERÓZIS MULTIPLEX PROGRESSZÍV FORMÁINAK DIAGNOSZTIZÁLÁSA
Az SM-ről azt mondják, hogy progresszív, ha a neurológiai tünetek legalább egy évig folyamatosan romlanak .
A diagnózis általában nehezebb, mint az úgynevezett „visszaeső” formákban.
Ezután elengedhetetlen további vizsgálatok igénybevétele: az agy MRI és a gerincvelő MRI-vizsgálata , kiegészítve a vizuális kiváltott potenciálok mérésével és lumbálpunkcióval a diagnózis megerősítése érdekében .
Ez az egyik legnehezebben felállítható diagnózis .
Megerősítéséhez a klinikai tünetek több mint egy éven át tartó súlyosbodása , valamint a következő három elem közül kettő megléte szükséges:
- tipikus eltérések lumbálpunkciónál ,
- kilenc agyi lézió vagy négy lézió és zavart vizuális kiváltott potenciál,
- két gerincvelő sérülés .
