A sclerosis multiplex okai régóta rejtélyesek. Az elmúlt években a kutatások fellebbentették a fátylat, és feltárták a betegség mögött meghúzódó mechanizmusokat.
A SCLEROSIS MULTIPLEX EGY AUTOIMMUN BETEGSÉG
Normális esetben az immunsejtek csak az idegen sejteket támadják meg, azokat, amelyek genetikai „személyi igazolványa” más. De egy autoimmun betegség során az egyén immunrendszere megtámadja saját sejtjeit.
MELYEK A BETEGSÉG EGYÉB LEHETSÉGES OKAI?
Sok vírust említettek, többek között:
A veszettséget , a herpeszt , a kanyarót, a rubeolát, bizonyos retrovírusokat, például a HTLV-1-et vagy a fertőző mononukleózisért felelős Epstein-Barr vírust .
A Chlamydia pneumoniae baktérium kórokozóját is gyanították, de szerepe soha nem bizonyított. Egyes tudósok azonban továbbra is meg vannak győződve arról, hogy egy fertőző ágens is szerepet játszhat a betegség kiváltásában.
Az Epstein-Barr vírus és a szklerózis multiplexhez való kapcsolatának megértése
Az Epstein-Barr vírus (EBV), a herpeszvírusok családjába tartozó kórokozó rendkívül terjedő kórokozó, a legtöbb egyén élete egy bizonyos pontján megfertőződik.
Noha elsősorban fertőző mononukleózist okozó (gyakran „mono” vagy „csókos betegség” néven) ismert, a legújabb kutatások potenciálisan jelentős összefüggésre utalnak az EBV és a sclerosis multiplex (SM) kialakulása között.
Ez a cikk az EBV és az SM közötti kapcsolatot, az ezt a kapcsolatot alátámasztó kutatásokat és az SM multifaktoriális természetét vizsgálja.
Az Epstein-Barr vírus: áttekintés
Az EBV az egyik leggyakoribb vírus világszerte, és általában gyermekkorban fertőződik meg. Bár sok fertőzés tünetmentes, a vírus mononukleózist okozhat serdülőknél és felnőtteknél.
Az EBV élethosszig tartó késleltetést hoz létre a B-sejtekben, a fehérvérsejtek egy típusában, és bizonyos körülmények között újra aktiválódhat.
A herpeszvírus család tagjaként más herpeszvírusokkal, például a citomegalovírussal (CMV) és a herpes simplex vírussal (HSV) is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.
Sclerosis multiplex: összetett betegség
A sclerosis multiplex egy krónikus autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer megtámadja a mielinhüvelyt, az idegrostokat körülvevő védőburkolatot.
Ez a demielinizáció megzavarja az agy és a test más részei közötti kommunikációt, ami egy sor neurológiai tünethez vezet. Az SM egy multifaktoriális betegség, amelyet genetikai, környezeti és immunológiai tényezők befolyásolnak.
Az EBV és az MS közötti kapcsolat
Epidemiológiai vizsgálatok következetesen meggyőző összefüggést sugalltak az EBV-fertőzés és az SM között. Azoknál az egyéneknél, akiknek kórtörténetében fertőző mononukleózis szerepel, nagyobb a kockázata az SM kialakulásának későbbi életében. Ez az összefüggés kiterjedt vizsgálatokat indított azon lehetséges mechanizmusok feltárására, amelyek révén az EBV hozzájárulhat az SM patogeneziséhez.
Az egyik legtöbbet hivatkozott tanulmány azt mutatja, hogy szinte minden SM-beteg kórtörténetében szerepel EBV-fertőzés, ami potenciális oki szerepre utal. Elengedhetetlen azonban annak felismerése, hogy bár a bizonyítékok erősek, az ok-okozati összefüggést nem állapították meg véglegesen.
A pontos mechanizmusokat még tanulmányozzák, de néhány hipotézist érdemes megemlíteni:
- Molekuláris mimikri: Az egyik elmélet szerint az EBV molekuláris mimikrien keresztül váltja ki az SM-et, ahol az immunrendszer EBV-re adott válasza keresztreakcióba lép a mielin fehérjékkel, összetévesztve azokat vírusantigénekkel.
- Krónikus immunaktiváció: Az EBV az immunrendszer krónikus aktivációját okozhatja, ami gyulladáshoz és potenciális autoimmunitáshoz vezethet. Ez a tartós immunválasz hozzájárulhat az SM kialakulásához genetikailag hajlamos egyénekben.
- Genetikai érzékenység: Bizonyos genetikai tényezők növelhetik az EBV fertőzésre adott válaszként az SM kialakulásának kockázatát. A specifikus humán leukocita antigén (HLA) genotípussal rendelkező egyének fokozott kockázatnak vannak kitéve, ami a genetika és a fertőzés közötti kölcsönhatásra utal.
Egyéb vírusok és SM
Míg az EBV a legtöbbet tanulmányozott vírus az SM-vel kapcsolatban, a kutatók más vírusok, például a citomegalovírus (CMV) és a különböző típusú humán herpeszvírusok szerepét is megvizsgálták.
Azonban a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy ezek a vírusok az SM-hez kapcsolódnak, nem olyan jelentősek, mint az EBV esetében.
Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy a CMV-fertőzés akár védőhatással is bírhat a kialakuló SM ellen, kiemelve a vírusok és a gazdaszervezet immunitásával fennálló kölcsönhatások összetett természetét.
SM: Multifaktoriális betegség
Kulcsfontosságú annak megértése, hogy bár az olyan vírusok, mint az EBV, hozzájárulhatnak az SM kialakulásához, csak egy részét képezik egy kiterjedtebb tényezőhalmaznak.
Az SM alapvetően többtényezős betegség, amelyben a genetikai hajlamok jelentős szerepet játszanak. Több mint 200 genetikai variációt hoznak összefüggésbe az SM megnövekedett kockázatával, amelyek közül sok részt vesz az immunrendszer szabályozásában.
A környezeti tényezők szintén befolyásolják az SM patogenezisét. Az alacsony D-vitamin szint, a dohányzás és az elhízás jól dokumentált kockázati tényezői a betegségnek. Ezek a tényezők szinergikus kölcsönhatásba léphetnek a vírusfertőzésekkel, hogy befolyásolják az SM kialakulását.
Végül, az immunszabályozás az SM sokrétű etiológiájának kritikus összetevője. Az immunrendszer szabályozási zavara, akár genetikai hajlam, vírusfertőzés vagy más környezeti kiváltó ok miatt, központi szerepet játszik a patológiájában.
Következtetés
Az Epstein-Barr vírus és a sclerosis multiplex közötti kapcsolat a folyamatban lévő kutatások lenyűgöző területe.
Bár a bizonyítékok erősen utalnak az összefüggésre, további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a jelen lévő mechanizmusokat.
Az EBV-fertőzés a genetikai, környezeti és immunológiai tényezőkkel együtt hozzájárul az SM összetett etiológiai tájképéhez.
Azok számára, akik veszélyeztetettek vagy már érintettek SM-ben, az ezen interakciók megértésében elért előrelépések továbbfejlesztett diagnosztikai eszközök és célzott terápiák ígéretét rejtik a jövőben.
KIT FENYEGET ?
A meglévő epidemiológiai vizsgálatokból számos megfigyelést tettek a sclerosis multiplex kialakulásának kockázati tényezőivel kapcsolatban .
A SZKLERÓZIS MULTIPLEX LEGINKÁBB A FIATAL FELNŐTTEKET ÉRINTI
A betegséget leggyakrabban 20 és 50 év közötti betegeknél diagnosztizálják, ritkán idősebb felnőtteknél vagy gyermekeknél.
A SZKLERÓZIS MULTIPLEXET ELŐSEGÍTŐ FÖLDRAJZI TÉNYEZŐK
Sokkal gyakoribb az egyenlítőtől távolabbi nagy szélességi körökön (40 szélesség felett), mint az egyenlítőhöz közelebbi alacsony szélességi körökön.
Ezt a hatást a napfény változása okozhatja: a gyermekkori rendszeres napozás védelmet nyújthat az SM kialakulásával szemben.
Ugyanakkor ugyanazon a földrajzi területen, ahol a szélesség és az éghajlat közel azonos, az SM gyakorisága jelentős eltéréseket mutathat.
A SCLEROSIS MULTIPLEX ETNIKAI ÉS GENETIKAI TÉNYEZŐI
Gyakrabban érinti az észak-európai származású embereket. A sclerosis multiplexre hajlamosító genetikai tényezőket is azonosítottak.
Tanulmányok kimutatták, hogy Magyarországon egy személy, akinek testvére a nevezett betegségben szenved, 50-nél nagyobb kockázatot jelent a betegség kialakulására (szemben a teljes népességben 900-ból egy).
Mindazonáltal a sclerosis multiplex nem örökletes betegség: egy olyan gyermek esetében, akinek az egyik szülője érintett a sclerosis multiplex-ben, ott a kockázat a betegség kialakulására nagyobb, mint annak a gyermeknek, akinek mind a két szülője mentes a betegségtől.
EGYENLŐTLEN MEGOSZLÁS A FÉRFIAK ÉS A NŐK KÖZÖTT A SZKLERÓZIS MULTIPLEXBEN
A sclerosis multiplex körülbelül két-háromszor gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál, ami arra utal, hogy a hormonok ( vagy a nemi kromoszómákon található specifikus gének ) közvetlen vagy közvetett szerepet játszhatnak a betegségre való hajlamban.
A SZKLERÓZIS MULTIPLEXHEZ KAPCSOLÓDÓ KÖRNYEZETI TÉNYEZŐ
A népességvándorlással kapcsolatos tanulmányok azt mutatják, hogy a betegség kialakulásának kockázata megnő, ha olyan régióból költöznek, ahol alacsony a betegség gyakorisága, olyan területre, ahol ez a gyakoriság magasabb. Ez a megfigyelés a környezettel kapcsolatos tényezők előnyben részesítésére utal.
Úgy tűnik azonban, hogy ez a kockázati változás a személy vándorláskori életkorától függ. Azok az emberek, akik tizenöt éves koruk előtt költöznek olyan régióba, ahol gyakori az SM, jelentősen megnő az SM kialakulásának kockázata, különösen azért, mert a migráció életük korai szakaszában történt. A tizenöt éves koruk után költözőket ez a változás csak a következő generációt érinti, ha gyermekük lesz.
Miközben rávilágítanak az SM kialakulására hajlamosító környezeti és genetikai tényezők közötti összetett kapcsolatra, ezek a tanulmányok azt mutatják, hogy az SM-et a genetikailag hajlamos egyénekben egy környezeti kiváltó tényező korai expozíciója okozhatja .
MEGELŐZHETŐ A SCLEROSIS MULTIPLEX?
Mivel a sclerosis multiplex okai nem ismertek kellően, a megelőzés módját nem azonosították.
A betegség diagnosztizálása után az immunmodulátorokkal vagy immunszuppresszánsokkal végzett háttérkezelések csökkenthetik a fellángolások gyakoriságát és megelőzhetik a szövődményeket.
A szklerózis multiplex progresszív formáinak diagnosztizálása
Az SM-ről azt mondják, hogy progresszív, ha a neurológiai tünetek legalább egy évig folyamatosan romlanak . A diagnózis általában nehezebb felállítani, mint az úgynevezett „fellobbanás” formákban.
Ezután elengedhetetlen további vizsgálatok igénybevétele: az agy MRI és a gerincvelő MRI- vizsgálata, kiegészítve a vizuális kiváltott potenciálok mérésével és lumbálpunkcióval a diagnózis megerősítése érdekében.
Ez az egyik legnehezebben felállítható diagnózis . Megerősítéséhez a klinikai tünetek több mint egy éven át tartó súlyosbodása , valamint a következő három elem közül két elem jelenléte szükséges:
- tipikus eltérések lumbálpunkciónál,
- több agyi lézió,
- két gerincvelő sérülés .
Ez is érdekelhet, kattints ide.
